A szörnyetegek világának hamarosan új nagymestere lesz, ám ahhoz, hogy Kumatetsu ringbe szállhasson a megtisztelő pozícióért és legyőzhesse a nála sokkal inkább elismert Iouzent, tanítványt kell kerítenie magának, ami nem is olyan egyszerű, ha hozzáhasonlóan lobbanékony, erőszakos és türelmetlen természettel áldott meg bennünket a teremtő, nem is beszélve a pedagógiai kompetenciák teljes hiányáról. Így pont kapóra jön neki Ren - vagy Kyuuta, ahogy Kumatetsu nevezi el - a makacs emberkölyök, aki úgy próbál megküzdeni az édesanyja elvesztése miatt érzett fájdalmával, hogy igyekszik minél erősebbé válni. De vajon tényleg Kyuutának van szüksége mesterre?
A történet tavaly meglehetősen nagy visszhangot kapott -
animés körökben legalábbis -, ennek örömére pedig kivételesen a vidékiek is
lehetőséget kaptak arra, hogy animét nézhessenek mégpedig moziban. A siker
egyébként szinte borítékolható volt, hisz a rendezésért Hosoda Mamoru felelt,
akinek többek között olyan címeket köthetünk a nevéhez, mint az Idő felett járó
lány, a Wolf children vagy a Summer wars. (De azért én itt még megemlíteném Masakatsu Takagi zeneszerző munkáját is, mert a háttérzenékkel én azóta sem tudok betelni!)Ami engem illett, ha animékről van
szó inkább sorozatokat nézek a filmekkel csak ritkán sikerül igazán
megbarátkoznom, így nem is vártam túl sokat, mikor beültem a moziba, szóval én
voltam a leginkább meglepődve, mikor úgy léptem ki a szabadba a vetítés után,
hogy nekem ezt meg kell néznem még egyszer. Lehetőleg most azonnal.
És, hogy miért is zseniális ez a történet? Mert sokkal
több van benne, mint amit ránézésre sejtet. Nagy hangsúlyt fektet a
szülő-gyermek, különösen az apa-gyermek kapcsoltra, megjelenik benne a
serdülőkori identitás krízis és foglalkozik az emberek közötti
társaskapcsolatok jelentőségével.
Kyuuta, akit elválasztanak az édesapjától édesanyja elvesztése után Kumatetsuban találja meg azt az apafigurát, akire felnézhet, és aki bár kezdetben nem is sejti, de életre szóló útravalót ad a gyermek számára. Szépen lassan alakul ki a kötődés a két karakter között, amelyből Kumatetsu legalább annyit tanul, mint a fiú, akit tanítványává tett. Kedvenc szörnyetegünk egymagában nőtt fel és leginkább megvetés és szánalom jut neki osztályrészül, és bár hatalmas erővel rendelkezik mondhatni a társadalom peremére szorul a saját világában, így ebben a történetben tulajdonképpen két magányos "gyermek" talál egymásra. Kumatetsunak pont ezért okoz nehézséget az, hogyan is közeledjen a fiú felé, vagy hogyan adja át neki a tudását, hisz előtte sosem volt olyan minta, amelyből mindezeket megtanulhatta volna. A Kyuuta iránti kötődése lesz az, ami ezeket megtanítja neki. És bár Kumatetsu közel sem mindig ad helyes mintát a vele felnövekvő fiúnak nem csak a lobbanékony természetét örökíti át, hanem a tiszta szívét is, de ami a legfontosabb, hogy együtt tanulnak meg szeretni és törődni.
Azonban, ahogy telnek az évek Kyuuta serdülőkorba lép, abba az
időszakba, amikor számot kell vetnie azzal, hogy ki is ő valójában. Szembe kell
néznie a kettős identitásával, azzal hogy hogyan férhet meg egy testben egyszerre az ember és a szörnyeteg, ráadásul tovább bonyolítja a dolgokat az, amikor egy
véletlen folytán sikerül megtalálnia a valódi édesapját. Vajon melyik kötelék
az erősebb, az amely a vér szerinti apához köt vagy ahhoz, aki felnevelt? A
történet ezen szakaszán Kyuuta sokszor hoz értelmetlen, irracionális vagy
ellentmondásos döntéseket, láthatjuk a csapongó gondolatait vagy érzelmi
viharait, mindezek azonban hozzátartoznak ahhoz a belső küzdelemhez, mely által
végül kiforr az, hogy hogyan lesz képes definiálni saját magát. Szerencsére nem
egyedül lép erre az ösvényre, vele tart Kaede, akinek szintén rá kell jönnie
arra, hogy hogyan találhatja meg a saját útját a szülői elvárások és a saját
céljainak kereszttüzében.
Végül ezek a kötelékek lesznek azok, amelyek megkülönböztetik Kyuutát Ichirouhikótól, Iouzen "fiától" - akinek a karaktere adja meg a történet végső konfliktusát. Két fiú, akik olyannyira hasonlítanak mégis annyira különböznek, hisz a mindenki által lenézett Kumatetsu képes volt megadni azt a törődést és tanítást Kyuutának, amit a kötelességtudattól hajtott, folyton elfoglalt Iouzen nem tudott. Ichirouhikót végig kételyek gyötrik a saját identitását illetően, ahogyan Kyuutát is, csakhogy Ichirouhiko mindezeket nem tudja kivel megosztani, és a folytonos intraperszonális konfliktusok teszik lehetővé azt, hogy őt elnyelje az a sötétség, amellyel Kyuuta sikerrel küzd meg. Vagyis akár akarom, akár nem el kell ismernem, hogy az ember növekedésében fontos szerepet játszik az interperszonális kapcsolatainak a minősége és be kell látnunk - nekem legalábbis biztosan -, hogy nem kell mindent, sőt nem is tudunk mindent egyedül megoldani.
A történet szerkezetét tekintve meglehetősen tipikus. (Csak csapjunk fel néhány meseregényt.) A viszontagságokkal sújtott főhős egy különleges világban találja magát, ahol megannyi kalandba keveredik bele, de mikor eljön az ideje tudja hogy vissza kell térnie abba a világba ahová valójában tartozik, a két végpont közötti események, azonban nem tűnnek el, hisz a hős mindezeket magában hordozza. Kyuuta esetében Kaede segítette a visszaintegrálódást az emberek világába, azonban Kumatetsu öröksége kiolthatatlanul épült bele a fiúba, akivé vált a vele töltött évek alatt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése