Ta-daam, meghoztam életem első NEM Harry Potteres bejegyzését, de azért, hogy mégse mozduljak ki annyira a komfortzónámból, maradtam a fantasy berkein belül. On Sai decemberben megjelent kötete igen komoly erőpróba elé állított, ugyanis a vizsgaidőszak végéig eszembe sem juthatott volna az olvasás, így egy hónapig csak pislogtam a polcon csücsülő könyvre, ő meg bánatosan visszapislogott rám, említettem már, hogy akkoriban nem aludtam túl sokat? De végül engem is elért az a csoda, hogy átmentem biológiából és onnantól kezdve végre elmerülhettem a betűk világában.
Amon Dollond agykutatót szólítja a kötelesség, vagyis egy szuper titkos katonai érdekeltségű kutatás, így Kanadából Budapestre költözik, ahová magával cipeli egyetlen leányát, Mia Annet is. Mia egyszerű gimis, kicsit hisztis, kicsit nagyszájú, szóval egy kicsit kamasz, aki minden éjszaka egy másik világban kódorog álmában. Mindez kezdetben persze jó buli. Hisz ott a mágia, ott van Kósza, az a helyes lovag, annyi macskát varázsol elő amennyit csak akar, elfelejtheti a magányt és a mellőzöttséget és noha az élet koránt sem veszélytelen a morcos mágusoknak, merev lovagoknak és a gyilkos dólényeknek köszönhetően, még sincs mitől félnie, hisz mégis kit érhetne bántódás a saját álmában? Csakhogy mi történik akkor, ha a túl élénk álom mégsem álom, hanem egy veszélyes másik világ, ahol mindenki a különös varázslólány, Mia életére pályázik? A dolgok pedig még kritikusabbá válnak, amikor a saját világa is ellene fordul.
