Értekezés a Dzsungel könyvéről
Palacsintát sütöttem és közben azon agyaltam, hogy vajon mennyire hallatszik ki az utcára az, hogy végig kornyikálom közben az egész musicalt? Na, valahol itt jutott az eszembe, hogy illene már befejeznem ezt a bejegyzést. Igen, pontosan akkor, amikor Akela Mauglival együtt engem is próbált meggyőzni arról, hogy én bizony farkas vagyok. Remélem tényleg nem hallotta senki.
Mikor megláttam a Pécsi Családi Színházi Fesztivál plakátját a kollégiumban, rajta a Dzsungel könyvével, hirtelen nagyon bánni kezdtem, hogy csak május végéig terveztem a városban maradni, aztán amikor szerencsés és kevésbé szerencsés körülményeknek köszönhetően mégis csak úgy alakult, hogy júniusban is a kollégiumban fogom tengetni a napjaimat, az volt az első dolgom, hogy jegyet váltottam az előadásra, elsősorban azért nehogy meggondoljam magam, meg azért is, mert úgy láttam rohamtempóban fogynak a jegyek. A közénség a fesztivál keretein belül a Komáromi Jókai Színház előadásában tekinthette meg a darabot, főszerepben Sándor Péterrel.
A Dzsungel könyve Maugli története, a gyermeké, akinek a szüleit megöli Sir Kán a tigris és a kis túlélőtelnézést, túl sok volt a Harry Potter, bár kisebb összezördülés árán, de befogadja az Akela vezette farkas falka. Mauglinak a dzsungelban töltött évek alatt Akelán kívül még két gondviselőjét nevezhetjük meg. Balut a medvét és Bagirát a fekete párducot. A gyermek megismeri a dzsungel a lényeit, különböző kalandokba keveredik bele, azonban a dzsungelben töltött gondtalan évek végén rá kell jönnie arra, hogy addig sem neki, sem Sir Kánnak nem lehet nyugta, amíg mind a ketten életben vannak, tényleg egész Harry Potter-es, nem?, ahogyan azzal is szembe kell néznie, hogy sosem lehet valódi tagja a farkas falkának, melyben felcseperedett.
A Dzsungel könyve Maugli története, a gyermeké, akinek a szüleit megöli Sir Kán a tigris és a kis túlélőt
