Katsuki Yurit a tehetséges japán műkorcsolyázót csak egy dolog választja el a rég vágyott aranyéremtől, ez pedig nem más, mint a saját magába vetett hit hiánya. A grand prix fináléban való csúfondáros veresége után maga sem tudja hogyan folytassa tovább a karrierjét, ám amikor a családja által vezetett fürdőben váratlanul megjelenik Viktor Nikiforov - gyerekkori bálványa és példaképe - az mindent megváltoztat. Vajon Viktorral az oldalán Yurinak sikerülhet megnyerni az aranyat élete utolsó szezonjában? És ami még fontosabb, vajon képes lesz-e elviselni a ránehezedő nyomást? Hisz immáron nem csak a saját büszkeségéért korcsolyázik, teljesítményével edzője, Viktor hírnevét is meg kell védenie.
A Yuri!!! on Ice elképesztő sebességgel vált az idei őszi szezon egyik legfelkapottabb animéjévé, elsősorban persze a női nézők körében. Ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük azt az általam eddig nem említett tényt, hogy az anime egy csodálatosan megírt szerelmiszállal - ami annyira implicit, hogy ezzel kapcsolatban bennem még mindig van kételkedés, igen jöhetnek a kövek - hajlik át sport animéből a shounen ai műfajába. A megvalósításért egyébként a számomra eddig ismeretlen Mappa Stúdió felelt. Hát mit mondjak, nem végeztek félmunkát. A grafika elképesztő, nem mondom, hogy nincsenek benne elnagyolt képkockák, de azt gondolom, hogy ennyi bámulatosan meganimált rövid és szabad program mellett, ezek igenis bocsánatos bűnnek számítanak. Nekem minden egyes alkalommal tátva maradt a szám a különböző koreográfiákat látva. Persze a csapat ezt sem bízta a véletlenre, ugyanis a hitelesség érdekében Miyamoto Kenjit - egykori japán műkorcsolyázót, jelenleg koreográfust - bízták meg az előadások megkomponálásával.
A látvány mellett a hangzás is igen erősre sikeredett és most nem csak az openingről és endingről beszélek, amelyek rajongók százezreit ejtették szerelembe - alig vártam, hogy hazaérjek az albérletből és itthon üvölthessem, hogy: "Yes, we were born to make history!" - hanem azokról a háttérzenékről is, amik nem csak az érzelmeket közvetítik kiválóan, de nagyon jól reflektálnak a karakterek személyiségére is. Ez egyébként az openingre is igaz. Minden sorában ott üvölt Katsuki Yuri minden vágya és kételye. (Nekem, mint Fullmetal Alchemist rajongónak pedig meglepő funfact, hogy az énekes, Dean Fujioka alakítja Roy Mustangot a készülő FMA moziban.)
Ami engem illet nagyon nehezen vettem rá magam arra, hogy belefogjak ebbe az animébe. Először is ott az az aprócska tény, hogy a cím önmagában meglehetősen nagy félreértést tud generálni. De tényleg! Nézzünk magunkba, kinek mi jut az eszébe arról, hogy Yuri? Na ugye? Én is inkább számítottam szexuálisan túlfűtött lolitákra, mint jégkorizó bishounenekre. Azonban épp csak rájöttem, hogy szó sincs lolikról, mikor jött a következő megdöbbenés: "Várjunk, ez most akkor yaoi?!!" Csak úgy mondom, hogy a yaoi meg én nem vagyunk barátok. Ennek nem a homoszexualitás ábrázolása az oka, hanem az, hogy yaoiban - a sztereotípiáim alapján legalábbis - a történet helyett a pornográf tartalom dominál, ami nekem valahogy nem gyere be (de ha yaoi veteránok azt mondják, hogy nem így van, elhiszem). És azt megsúgom, ez a sztori a tumblr-n sokkal yaoibbnak tűnik, mint amilyen valójában. Éppen ezért, ha valaki hozzám hasonlóan "készen állok-e én most egy yaoira?" típusú kételyekkel küzd, az bátran fogjon neki, mert karakter és érzelem ábrázolás szempontjából számomra ráver a legtöbb általam ismert shoujo vagy josei animére.
Ami viszont engem a leginkább érdekelt, az az hogy "miért"? Miért bolondul meg érte mindenki?(Jó tudom, hogy nem mindenki.) Most, hogy kétszer végignéztem és beálltam az abszolút rajongók sorába (pedig én ritkán avatok új kedvenceket) azt kívánom, bárcsak tudnék erre válaszolni, de ha egy anime tényleg jó, azt ritkán tudom rendesen megindokolni. Az egyértelmű, hogy bármit el lehet adni, ha elég bishounen van benne (mondjuk nem nekem, de sokaknak biztos) és a fanservice sem lehet mellékes szempont. Azt pedig el kell ismernünk, hogy a fanservice-szel nem spóroltak, főleg ha Viktorról volt szó. (Sőt, Viktorból sokat láttunk...túl sokat.) De ezekkel az elemekkel az egész nem lenne több egy tucat animénél. Eladható volna, de biztosan nem ösztökélne arra, hogy újra, meg újra megnézzem, márpedig belőlem pont ezt váltotta ki. Mint már írtam, nem tudnám megmondani miben van a Yuri!!! on Ice ereje, de azért tippjeim vannak, a magam részéről legalábbis.
Kezdjük ott, hogy úgy sejtem egy Yuri típusú főszereplővel nekem bármit el lehetne adni. Egy tehetséges ám csekély önbizalommal megáldott srác, aki bár utál veszíteni és egyértelműen a legjobb eredményre hajt, nem hisz magában annyira, hogy valóra válthassa az álmait. Sőt, tulajdonképpen még csak annyi mersz sincs benne, hogy kimondja ezeket az álmokat. Természetesen ez áll az anime középpontjában is, az önbizalmát építgető Yuri, akit ha akarunk ha nem megkedvelünk, szurkolunk neki és lelkesedünk érte. Yuri intraperszonális konfliktusai és személyiségfejlődése mellett fontos a Viktorhoz fűződő kapcsolata is, ami egy tiszta, mély, feltétel nélküli szereteten és egymásba vetett hiten alapuló kötődés két férfi között. Ha akarjuk azt mondjuk ez szerelem, ha akarjuk akkor még várunk az igazi explicit megnyilvánulásra - mint én - de az biztos, hogy ha bevalljuk, ha nem - én nem vallom be - de időnként mindenkinek szüksége volna egy Viktorra az életében, aki kicibál bennünket lelki válságaink mocsarából és addig rugdos, természetesen csakis szeretetből, amíg el nem indulunk a céljaink felé vezető úton. És személy szerint nekem ez a Viktor segítségével fejlődni akaró és fejlődni tudó Yuri volt az, ami miatt érdemes volt végignéznem ezt az animét (többször is).
A tizenkét résznek azonban megvannak a maga gátjai és számomra ebből fakad az anime nagy hiányossága is. Bár a sztorit telepakolták szerethető és érdekes háttértörténettel megáldott karakterekkel, időnk csak annyi volt, hogy - Yurit leszámítva - mindenkibe belekapjunk egy kicsit, aztán már lépjünk is tovább a következőre. Ennek egyébként az lett az eredménye, hogy az utolsó néhány résznél azt éreztem, hogy csak dől az információ, megmutatják, hogy még erről és erről is lehetne beszélni, de csak tizenkét részt kaptunk szóval nem fogunk. Persze, ha figyelembe vesszük azt, hogy a befejezés második évaddal kecsegtet - aminek én pont nem örülök, mivel jobban preferáltam volna egy korrekt lezárást - akkor talán választ kapok a bennem maradt kérdőjelekre. (Ha lehet egy kívánságom, akkor még több Viktort és Plisetskyt a rajongóknak, aztán jöhetnek sorban a többiek.)
Összességében annyit elmondhatunk, hogy ha valaki kedveli a shoujot, de annak egy kicsit komolyabb és mondanivalóval is bíró formájától sem riad vissza az nem igazán nyúlhat mellé a Yuri!!! on Ice-al. Én minden bizonnyal felvéstem a kedvenceim listájára. (És egy kis személyeskedés, de ha valaki netán még emlékezne a Kaleido Starra - vén animések, kezeket a magasba - az mindenképp nézze meg, mert nekem az volt az első gondolatom mikor megláttam, hogy: "Wáó...ez egy modern Kaleido Star srácokkal!")
 |
| Higgy nekem, nem YAOI! |
Kezdjük ott, hogy úgy sejtem egy Yuri típusú főszereplővel nekem bármit el lehetne adni. Egy tehetséges ám csekély önbizalommal megáldott srác, aki bár utál veszíteni és egyértelműen a legjobb eredményre hajt, nem hisz magában annyira, hogy valóra válthassa az álmait. Sőt, tulajdonképpen még csak annyi mersz sincs benne, hogy kimondja ezeket az álmokat. Természetesen ez áll az anime középpontjában is, az önbizalmát építgető Yuri, akit ha akarunk ha nem megkedvelünk, szurkolunk neki és lelkesedünk érte. Yuri intraperszonális konfliktusai és személyiségfejlődése mellett fontos a Viktorhoz fűződő kapcsolata is, ami egy tiszta, mély, feltétel nélküli szereteten és egymásba vetett hiten alapuló kötődés két férfi között. Ha akarjuk azt mondjuk ez szerelem, ha akarjuk akkor még várunk az igazi explicit megnyilvánulásra - mint én - de az biztos, hogy ha bevalljuk, ha nem - én nem vallom be - de időnként mindenkinek szüksége volna egy Viktorra az életében, aki kicibál bennünket lelki válságaink mocsarából és addig rugdos, természetesen csakis szeretetből, amíg el nem indulunk a céljaink felé vezető úton. És személy szerint nekem ez a Viktor segítségével fejlődni akaró és fejlődni tudó Yuri volt az, ami miatt érdemes volt végignéznem ezt az animét (többször is).
A tizenkét résznek azonban megvannak a maga gátjai és számomra ebből fakad az anime nagy hiányossága is. Bár a sztorit telepakolták szerethető és érdekes háttértörténettel megáldott karakterekkel, időnk csak annyi volt, hogy - Yurit leszámítva - mindenkibe belekapjunk egy kicsit, aztán már lépjünk is tovább a következőre. Ennek egyébként az lett az eredménye, hogy az utolsó néhány résznél azt éreztem, hogy csak dől az információ, megmutatják, hogy még erről és erről is lehetne beszélni, de csak tizenkét részt kaptunk szóval nem fogunk. Persze, ha figyelembe vesszük azt, hogy a befejezés második évaddal kecsegtet - aminek én pont nem örülök, mivel jobban preferáltam volna egy korrekt lezárást - akkor talán választ kapok a bennem maradt kérdőjelekre. (Ha lehet egy kívánságom, akkor még több Viktort és Plisetskyt a rajongóknak, aztán jöhetnek sorban a többiek.)
Összességében annyit elmondhatunk, hogy ha valaki kedveli a shoujot, de annak egy kicsit komolyabb és mondanivalóval is bíró formájától sem riad vissza az nem igazán nyúlhat mellé a Yuri!!! on Ice-al. Én minden bizonnyal felvéstem a kedvenceim listájára. (És egy kis személyeskedés, de ha valaki netán még emlékezne a Kaleido Starra - vén animések, kezeket a magasba - az mindenképp nézze meg, mert nekem az volt az első gondolatom mikor megláttam, hogy: "Wáó...ez egy modern Kaleido Star srácokkal!")
 |
| És ez tényleg nem YAOI! |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése